Te jó ég...már fél öt...meg nem vagyok kész, haza kellene már indulni. Van még három intro program, két mélre tuti kell válaszolni, és be kell mennem a kisboltba, jaajj, nem lesz már nyitva...akkor kerülő...istenem, megőrülök...

Géza tegnap is tök ki volt akadva, hogy fél kilenckor értem haza. Csak rúgtam le a cipőm az előszobában, és énekelve-nyafogva kiabáltam, ahogy a konyha-spájz-fürdőszoba háromszögben botorkáltam, lecibálva az utcai ruhámat, leékszereztem magam...
Szia drágám, már itt vagyok, morcos vagy, ugye...ne haragudj, azonnal adom a fincsi vacsorát, édesem...csak az a csúúúnya főnök...tudod, a mítingre is készülnöm kellett, nézd, most is haza kellett hoznom a laptopot, teljesen kivagyok...jesszus a hajam...így voltam egész nap?? nee, szörnyűűű...megyek már kincsem, megyek...

Jajj ez a telefon, ez hiányzik...szia Anya, persze, nagyon jól...deee, beszéltünk a múlt héten, emlékszem, mert ki kellett jönnöm az interjúról, tök ciki volt...Éééén? miért mondod ezt? Anya, benned semmi megértés nincs...hát most szakadjak szét? nem szipogok...jó, jó! Csókolom Apát! pusziii, rohannom kell...

Annyira nehéz, nem tudom összerakni magam, se itt, se ott nem vagyok jó, mindenhol csak fél...vagy tán annyi sem. Körmös! Nem hívtam a körmöst, nem lesz hely, a szoli szerencse, hogy 0-24...
Na gyere életem, itt van, finom tonhallal, a kedvenced, Gézuuu...
Úgy...dorombolsz, igaz? Puff, macskaalmot nem vettem...basszus...